Lámpámban ma rosszult a bél,
alig ég, csak izzik a vég.
Kevés már a petróleum,
poharamban nincs bor, se rum.
Gyufát, gyertyákat kotorok,
fáj a száraz élet, torok,
kulacsomból víz is kidűlt,
fagy a lelkem, majdnem kihűlt.
Ülök csendben, magam rágom,
száll a szitkom, száll az átkom,
a gyomrom is bele kordul,
mikor fogam megcsikordul.
Miniszter Úr! Az Ön bele
ég- e? Félig van, vagy tele
a lámpája, a konyhája?
Kolbászt eszik a kutyája?
A villája sose üres?
Hány vendége volt, ki rühes,
mocskos kezű, istenverte,
mosakodni sosincs kedve….
Se lavórja, kútja, háza,… s
átkot szór a büdös szája
tiszta kezű kesztyűs úrra,
aki a zsebeit túrja.
