"Nem húzunk demográfiai vonalat" - Tóth Szabolcs (Sugarloaf)
Írta: Droid - Dátum: Szeptember 16 2010 08:54:39

images/photoalbum/tothszabi.jpgAz alábbi interjú egy olyan együttes képviselőjével készült, aki 15 éve foglakozik zenével. Készségesen, segítőkészen állt mikrofonom elé, hogy az olvasók újra halhassanak a Sugarloaf együttesről.

– Mi motiválta abban, hogy a zenei pályára lépjen?
– Amikor még általános iskolás voltam a szüleim beírattak zongorázni, azt hiszem még fiatal voltam hozzá, mert nem igazán kötött le. Majd eltelt pár év és a zenéhez való hozzáállásom is megkomolyodott. Bálványozva néztem a zenekarokat, megtetszett a csillogás, mint minden gyereknek, valamint rövid idő múlva rájöttem, remekül lehet csajozni azzal, ha az ember a színpadon egy gitárral áll. Természetesen, ahogy egyre komolyabb lett a dolog, egyre  inkább a zene és az alkotás öröme kezdett el motiválni.
– Hogyan jött össze a csapat?
– Az első zenekarom elsős gimis koromban született. Akkor csak a baráti környezetből lettek a zenésztársak, majd több zenekar, idegen arcok, stb. és amikor a Sugarloafot alakítottuk az már tudatos, jól képzett zenészek gyülekezete lett. Valaki tudott egy dobost vagy basszusgitárost és lassan kialakult a zenekar.
– Az együttesnek ez az eredeti formációja, vagy már változott?
– Természetesen egy 15 éves zenekarnál elkerülhetetlenek a tagcserék, volt olyan, aki nem bírta az iramot és kiszállt, de olyan is előfordult, hogy valakivel mi nem voltunk megelégedve és inkább megváltunk tőle.
– Hol szoktak fellépni?
– Szinte mindenhol! A falunaptól egészen a zsúfolt sportcsarnokokig. Mindenhová szívesen megyünk ahová meghívnak minket. 5-én Kaposváron, 10-én Polgárban lépünk fel, de még szeptemberben megyünk Sárospatakra, Keszthelyre és Celldömölkre is
– A Szigeten szoktak-e fellépni?
– Már pár éve nem lépünk föl.  A legelső szigettől nyolc-kilenc éven keresztül minden évben játszottunk, aztán a rendezvény jellege is megváltozott és inkább a külföldi és hazai underground zenekarok fesztiválja lett. A pop rock zenekarok pedig már nem lépnek fel a szigeten.
– Milyen közönséget szeretnek?
– Jó kérdés! Olyat akik lelkesek! Akkor jó a koncert ha oda-vissza működik a metakommunikáció. Mi hevítjük a közönséget, aztán meg ők minket, és ha ez a kölcsönhatás jól működik, remekül érzi magát mindenki, a közönség is meg mi is!
– Melyik korosztályt célozzák meg elsősorban, van-e ilyen?
– Nem húztunk demográfiai vonalat soha! Nem titok, hogy leginkább a fiatalok hallgatnak minket, de volt már arra is példa, hogy nagymamáknak adtunk autógrammot. Nem vagyunk rétegzenekar, egy lemezen szinte minden nemzedék találhat magának olyan felvételt, ami neki különösen szimpatikus vagy fontos értéket képvisel.
– A dalszöveggel mire szeretnék buzdítani a hallgatót? A szórakoztatáson kívül van más céljuk?
– Természetesen van a szórakoztatáson kívül is mondanivalónk bőven, nagyon sokszor fogalmaztunk már meg társadalomkritikát, hol ironikusabban, hol keményebben. Megpróbáljuk mindig azokat a gondolatokat elmondani a zenénken keresztül, ami minket érdekel, inspirál, tetszik vagy épp rossznak tartjuk. Legyen az szerelem vagy akár a szilikon mell.
– Köszönöm, az interjút. Kívánom, hogy még nagyon sokáig hallgathassuk az együttes számait.
– Mi köszönjük.

OSA interjúja