TÁNCZOS KATALIN: FELEJTÉS
 
 

 

 

 

       
 

 

   
 

Felejt,
De friss mámorát mégis forró
múltamból issza,
És az új nők remegő ajkaival én
csókolom vissza.

Rohan,
De kocsiján velem sikítja
az autóduda,
Hogy „igen” és „nem” között
én még mindig tétován ülök.
Megcsal,
De az öklöm a széllel
ajtaján versenyt dörömböl,
És rádöbben, hogy semmije
sem marad az örömből.

Megtagad,
De hiába minden kicsinylés,
nevetés, átok,
Mert az időm messzeségén túl is
a szívébe látok.