TÁNCZOS KATALIN: HIRDETEM!  

 

 

 

       
 

 

   
 

(Jótevőmnek, megmentőmnek)

Hirdetem viharzenéjű hangon,
Egy nagyszerű ember Istenes szívét,
Ki földi kincsét egekre tárt kezével,
Ahova csak érzők lelke ér el
Istent rajongón mosolyogva önti szét.

Töltse be a hangom városok határát,
Messze mezőket, cifra palotát.
Szólok a szívekhez istenünk szívével,
Ki szent szerelmét epedve önti széjjel,
És gyújt tüzet egész világon át.

Hajnali ébredéskor Isten hatalmú hanggal
Elűzöm a poklok éjsötét hadát.
Bűnbe merültek mámoros szívének
Légy riadó szóm, és balzsamos ének,
Ha keserítenek lázas éjszakák.

Ég öröm dalát vedd szárnyaidra, és szállj be
Újra sötétült házak ablakán,
Hogy földerüljön fáradt emberek keserve néha,
Kiket halálra szaggat szörnyű héja,
Nyugtalan álom kísértet éjszakán.

Elsírom az éjnek Ég utáni vágyunk,
Örök kínunk, halálos epedésünk.
Kimondom: alattunk hogy sír e föld,
Mit szenvedő emberek jaja betölt,
És a bánatot, mi kínoz, ha lekésünk.

Szólok, és szívem bíbor szerelmű kelyhét
Kinyitom mézes, Istenes szódra,
Iszom hangod gyönyörborát,
És testvéri szívvel, vidáman átfonódva,
Kart karba barangolunk tovább,
Amíg el nem érjük örök vigasztalásunk
Hozsannás gyönyörbe zsongó otthonát.