TÁNCZOS KATALIN: NYUGTALANUL BOLYONGOK  

 

 

 

       
 

 

   
 

Érzem, ma újra rengetegben
Töretlen utakon bolyongok.
Bozótok sűrűje tépi a kedvem,
És a szívem mosolysugár ruháját.
Semerre sincs taposva nyomdok.

Gondfák sötét tövén megállok.
Körülöttem rémek, éjsakálok
Üvöltenek vérre vágyakozva,
És vár hullaéhes száz hiéna,
Hogy hűlt szívem falatra fogja.

Ős életösztön rázza bennem
Halált riasztó vészharangját
Nem hallja senki szörnyű hangját.
Nincs hát a földön merre mennem?
Csak a fagyos pad jut nekem?

Kondul a lélek szava bennem,
A rengeteg remeg belé
Van még egy utam, én föld kivertje,
Fel az ég, Isten felé!